Lenke nemrégiben keresett meg , hogy nagyon szereti a tabu stop posztjaim , majd ahogy elkezdtünk beszélgetni kiderült neki is van egy olyan története ami akkoriban hatalmas tabu volt és igazából most sem esik sok szó róla.
Megkértem mesélje el Nektek is, én nem tudtam sírás nélkül elolvasni... leginkább a tehetetlenség bosszant ezekben a helyzetben hiszen ma a világon élő nők 20%-át még mindig érinti... ez hatalmas szám ha csak a 100 nő 20%-át is nézzük akkor 20 nőről beszélünk...
És,hogy mi is ez amiről most szó lesz ? Nem más mint a zaklatás, molesztálás , nemi erőszak...
Felkavaró lehet a történet!
Sziasztok!
Köszönöm a lehetőséget Adriennek. Elnézést kérek Tőletek a szóhasználataim miatt , nagyon keveset írok magyarul.
Lenke vagyok 57 éves, Németországban élek ma már mondhatom azt , hogy boldog családi légkörben, de nem volt ez mindig így.
Mivel Adrienn szabad kezet adott nekem így megragadom a lehetőséget és mesélek nektek egy kicsit a gyerekkoromról is , az egész múltam története érdekes lehet és könnyebb összerakni így történetem.
1963 tavaszán születtem Rain-ben Németországban . Édesanyám magyar volt édesapám német. Egy titkos kapcsolatból lettem én. Az apám a német titkosszolgálatnak dolgozott így került Magyarországba ahol egy gyárban megismette Édesanyámat aki akkor 17 éves volt (Apám 27-28 házas , gyerekei voltak de titokban tarotta) nagy szerelem volt , nagyjából fél év után anyám terhes lett velem , ekkor mentek ki Németországba a nagyszüleimhez. Mivel az apám befolyásos ember volt titokban tartották az anyám és az ő kapcsolatát a nagyszüleim sem mondhatták el anyámnak , hogy apámnak családja van.
Mikor megszülettem akkor lett gyanús Édesanyámnak , hogy nem kaptam meg az apám család nevét... 5 hetes voltam amikor anyámat és engem feltettek egy autóra és némi pénzel hazaküldtek Magyarországra. Valahogy szereztek kint nekem magyar papírokat... az apám nevét a mai napig nem tudom. A nagyszüleim vettek egy házat nekünk és évente küldtek egy két levelet, 15 éves voltam amikor utolsó levél érkezett amiben azt írták, hogy meghalt az apám ... itt kezdődött minden . Nem volt elég, hogy nem ismerhettem , a nagyszüleimet sem , anyám így is egy roncs volt a történtek miatt egész életben amikor megtudta , hogy meghalt alkoholista lett és mindenféle gyógyszereket kezdett el szedni . 15 évesen magamra maradtam , az alsó szomszédban lakó Marika néni főzött ránk neki köszönhetem, hogy legalább az iskola megcsináltam.
Ahogy anyám egyre lejjebb csúszott úgy jelentek meg nálunk különböző férfiak. Egy ideig csak jöttek mentek majd volt aki oda költözött. Volt egy akit szerettem ő nagyon kedves volt de anyám elküldte. Majd kb 16 éves lehettem mikor bekoltozott a házba Géza... egy csúnya, bűzös, züllött alkoholista... anyám meg összeszeszedte magának. Itt indult el az ami jó ideig tönkretette az életemet. Először csak állandóan fogdosni akart , meg lesett amikor aludtam vagy öltöztem. Aztán sokszor szorított neki a falnak ... hiába mondtam el anyámnak ő állandóan részeg volt. Másnak nem mertem hiszen ez hatalmas szégyen volt akkoriban ... reggelente igyekeztem minél korábban elmenni otthonról, hogy ne is lássam... este pedig sokszor aludtam Marika néninél mindenféle indokot kitalálva. Egyik nap mikor haza értem pont összefuttottam Gézával a lépcsőházban... hatalmas lendülettel rántott be az ajtón be is ütöttem a kezem... befogta a számat és azt mondta , hogy ( ezeket soha nem fogom elfelejteni amig élek)
" te kis szajha nem menekülsz előlem, úgy látom itt az ideje , hogy valaki betörjön téged. Ha csak fele olyan jó vagy az ágyban mint az anyád már elégedett leszek veled"
Sikítottam, próbáltam ellökni de nagy darab volt , sokáig kapálóztam. Sokszor megütött, letépte rólam a ruháim közben mindenféle undorító dolgokat mondott. Üvöltöttem, sírtam de senki nem halotta , senki nem segített... odavágott a padlóra és ott erőszakolt meg... először.
Miután végzett ott hagyott összeverve, véresen. Nemtudtam mihez kezdjek , nem mertem elmondani senkinek mert megfegyegetett, hogy bántja az anyámat.
Következő alkalommal a parkban kapott el de ott megláttak minket és segíteni akartak de ő azt mondta, hogy a szeretője vagyok. Olyan erősen markolt belém, hogy én is mondjam azt , hogy akarom...
Utána még kétszer próbálkozott, mondhatni egy sorozatos erőszakban éltem... senki nem vett észre belőle semmit , vagy csak nem mertek lépni... nemtudom . Az anyám évekig élt ezzel az emberrel még azután is , hogy mindez kiderült . Mert kiderült.. az utolsó alkalommal mikor próbálkozott nyitva maradt az ajto és a szomszédok segítettek nekem , a rendőrök őt elvitték de az anyám nem engedte, hogy engem megvizsgáljon egy orvos ...
Azt mondta, hogy csak én kitaláltam mert az ő Gézája nem tenne ilyet .
Szégyelltem magam és többször öngyilkos akartam lenni . Azt hittem en tettem valamit ami miatt ezt kaptam . Ami után kiderült egy intézetbe kerültem néhány hónapra amig bennem töltöttem a 18 évet. Utána elkezdtem dolgozni de rettegtem az emberektől, ha valaki csak kezet nyújtott is pánik rohamot kaptam , majd találtam egy egyesületet ahova járhattam ingyen terápiára... elsem tudjátok képzelni hány hozzám hasonló lány járt oda. Sokat segített de még így évekig nem volt közöm semmilyen férfihoz, megfogadtam soha nem akarok magam mellé senkit . 22 éves koromig nagyjából havonta költöztem , menekültem. Próbáltam felkeresni az apám családját de mivel igazából még neveket sem tudtam nem sikerült. A vöröskeresztnél kezdtem el önkéntes munkát végezni és az ő segítségükkel kerültem ki egy német családhoz. Itt is kutattam de sajnos a mai napig nem sikerült megtaláljak senkit sem .
Beiratkoztam egy nyelv iskolába mellette házaknál takarítottam, egy kb 30nm-es lakásban éltem több mint 10 évig. Sok férfi szeretett volna udvarolni nekem de féltem tőlük. 34 éves voltam amikor bekerültem egy irodába dolgozni, mindenki nagyon kedves volt de én féltem... a főnököm nagyon szimpatikus lett , párszor magával vitt üzleti vacsorára , virágokat küldött nekem kedves levelekkel de én elmenekültem nem akartam , hogy megismétlődjön ami történt . Felmondtam, pedig egy furcsa érzés keritett hatalmába Karl nagyon kedves ember volt... és talán már akkor szerelmes lettem belé ezután hónapokig csak ment az idő én pedig egyre depressziósabb lettem mígnem egy este ismét megakartam ölni magam... felmásztam az eggyik vasúti híd tetejére és vártam, hogy jöjjön egy vonat ami elé levethetem magam . Majd jöttek a vonatok egymás után de nem ugrottam , elfogott az érzés, hogy ez neki fájni fog ... hogy mi van ha o az én megmentőm?! Elmentem hozzá a lakására az éjszaka közepén , nagyon meglepődött és megijedt mondjuk azt nem is csodálkozom mert nagyon csúnyán néztem ki. Sírva omlottam a karjaiba és elmondtam neki mindent . A végén már ő is sírt, átöltelt és megígérte, hogy mindentől megvédelmez ha megengedem. Nagyon türelmes volt , keresett nekem egy pszihiátert akihez hetente jártam, majd a 35. születésnapomon megkérte a kezem Starnberger pártján, sosem hittem , hogy én egyszer boldog lehetek ...hiszen tönkre tették az életemet az az ember , az apám szülei és az anyám aki nemsokkal azután, hogy mennnyaszony lettem meghalt ... nem mentem el a temetésre hibaztattam a mai napig. Egy gyereke voltam csak és nem tudott rám vigyázni, belemélyedt a saját történetébe és eldobott engemet.
Karl szülei nagyon kedvesek voltak velem de soha senkinek nem meséltem el mi történt, miért vagyok zárkózott, miért nem szeretek emberek között lenni. Az esküvő a következő évben volt , gyönyörű volt és úgy éreztem magam abban a hófehér ruhában mint aki újra született és lemósodott a múlt mocsoka rólam. Sokáig nem akartam gyerekeket , féltem tőle, hogy én is olyan anya leszek mint az enyém volt de 38 évesen mégis teherbe estem majd a mi kis angyalunk Emília itt hagyott bennünket... agyvérzést kapott a születése után és én is majdnem meghaltam a szülésébe. Újra depresszió, gyógyszerek , kezelések de Két évre rá 40 évesen ismét adott nekünk a Jóisten egy gyermeket a most lassan 18 éves Moritz-t majd újabb két év múlva Evelin így anya lettem , ráadásul 3 gyermekes Édesanya ❤ A mai napog félek és féltem őket de már megtanultam együtt élni a multammal . Ha az első alkalom után beszélek ha merek beszélni talán nem mentem volna ennyire benne , talán máshogy alakul az életem de Karl-t egy percig nem bánom és a családomat .
Higgyétek el mindenből van kiút és merjetek segítsetek kérni. Az ilyen emberek sajnos az érzelmi gyengeséget használják ki. Zsarolnak fenyegetnek és megfélemlítenek de tudnotok kell mindig van segítség!
Ez nem csak az eroszakot szenvedőknek szól hanem azoknak is a családon belül szenvedenek emiatt , nem szabad hagyni magatokat mert az egész életetek tönkreteheti.
Nagyon köszönöm Adrienn , hogy elmesélhettem a történetemet.
Kívánom, hogy soha senki ne essen ilyen áldozatul!
Ölelés Lenke
❤️
VálaszTörlés