Mikor Adri megkért, azonnal igent mondtam arra, hogy mesélek a történetünkről. Azt hittem könnyen fog menni, hisz a saját platformomon sem először beszéltem már róla, és alapjáraton azt vallom, hogy nekem személy szerint könnyebb beszélni róla, és teret adni a gyásznak, mint ha csak magamban őrlődnék.
Ezzel nem a sebeket tépem fel, mint ahogy sokan gondolják a környezetemben, és inkább úgy tesznek, mint ha Nimród soha nem is lett volna, hanem az én szememben az, ha beszélek a történetünkről, azzal a fiam emlékét tartom életben.
Nimród november 24-én lenne egy éves. Hihetetlen ebbe belegondolni, még mindig olyan, mintha csak hetek teltek volna el mióta elveszítettük őt. Nem volt problémamentes terhességem, de nagyon vártuk, nagyon akartuk őt. Másfél évet vártunk rá. Azt, hogy ő megfoganjon, nehezítette a pajzsmirigy alul működésem, és inzulinrezisztencia is. A 9. héten erős vérzéssel mentünk be a sürgősségire az egyik éjszaka, akkor és ott meg voltam győződve róla, hogy elvetéltem, de a babám jól volt, vérömleny volt mellette, az fakadt ki. Hallgatott az apukájára, aki minden nap többször elmondta neki, hogy növekedjen és kapaszkodjon.
Csodaként érkezett az életünkbe. Azonban úgy alakult, hogy a 24. héten, pont az esküvőnk utáni hétvégén, sürgősség császárral életet adtam a fiamnak, de a születése utáni nap az angyalok közé költözött. Engem altattak, és mire felébredtem, már másik kórházba vitték a kisbabámat, az apukája volt ott vele. Ez a legfájóbb, és ez az, amit megbántam, hogy legalább egyszer nem öleltem őt magamhoz. Akkor és ott, két okból nem tettem. Az egyik, biztos voltam benne, hogy nem tudtam volna ott hagyni, a másik ok, pedig, hogy a férjem vele volt, simogatta, beszélt hozzá, látta azt az édes félmosolyt, amit ultrahangon is, és azt akartam, hogy ő így emlékezzen rá. Mindig bánni fogom ezt a döntésemet.
Félelemmel tekintek a jövőbe, mert nem tudom, mire kellene legközelebb odafigyelni, nem tudom mi volt a baj. Csak tippelgetnek az orvosok, lehet, hogy fertőzés miatt nyílt ki a méhszáj, lehet, hogy nem. Lehet hogy méhszájgyengeségem van, lehet hogy nem. Sokan félvállról veszik egy kisbaba halálát, főleg, ha magzati korban veszítik el a szülők a babát, a koraterhesség alatt. Majd lesz másik, biztos beteg lett volna, fiatalok vagytok még, és ehhez hasonló mondatok hagyják el legtöbbször az emberek száját, és már tovább is lépnek, ez különösen fájó, ha egy családtagról, vagy barátról van szó, akiben támaszt remél a veszteséget elszenvedő édesanya vagy édesapa. Egy év elteltével is ébredek sírva, egy év elteltével sem fáj kevésbé.
A kisfiam magával vitt egy rész belőlem, és nem csak belőlem, hanem az apukájából is. Sokan megfeledkeznek ilyenkor az édesapákról, pedig nekik is ugyanannyira fáj, ha nem jobban. Rajtuk pluszban rajtuk van az a teher is, hogy tartani kell az anyában a lelket. Erősnek kell lenniük mindkettőjük helyett. Bármilyen empatikus is legyen valaki, nem tudja átérezni azt, amit a gyermeküket elvesztő szülők éreznek. Azzal, hogy bizonygatnak valamit, vagy osztogatják a sokszor kéretlen „jótanácsokat”, sokszor csak rontanak a helyzeten. Jó lenne, ha nem dugnák a homokba a fejüket az emberek, mert a perinatális veszteség, a babagyász, igenis egy létező dolog, és több embert érint a te környezetedben is, mint gondolnád.
Csak a szépen gömbölyödő pocakot és ultrahangképeket látod, de nem tudod, hogy mennyi veszteség előzte ezt meg? Kérdezgeted, hogy na mikor jön a baba? De nem tudod, hogy meddig próbálkoznak sikertelenül, vagy hogy hány kisbabát vesztettek már el? Ezért ne legyen tabu erről beszélni. Ezért kell érzékenyíteni az embereket a perinatális gyász minden formájával kapcsolatban. Remélem egyszer beszélhetek úgy erről, hogy nem elfordítják a fejüket az emberek, mert nem akarnak erről tudomást venni, vagy kényelmetlenül érzik magukat ebben a helyzetben, amiért nem tudnak mit mondani, hanem mernek kérdezni, érdeklődni, vagy csak rám mosolyognak és meghallgatnak. Ezáltal a többi hasonló veszteséget átélt szülőnek sem kell majd egyedül éreznie magát, vagy ami még rosszabb, kényelmetlenül érezni magát amiatt amiért ő szeretne beszélni a babájáról, de nincs kinek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése